Pajor Roland – festő, író

Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit!
Pajor Roland vagyok, Tóalmáson éltem le eddigi 30 évem nagy részét, de már jó ideje Nagykátán élek.

A rajzolás, festészet, írás egészen kicsi korom óta kíséri életemet. Mindenkit arra biztatok, hogy amennyiben késztetést érez az ALKOTÁSRA, ne fogja vissza magát, hiszen ez az élet egyik legszebb adománya és bár intenzitása – nálam legalábbis – igen változó, érdemes időt és energiát fektetni belé. Létrehoztam a Facebook-on is egy Alkossunk című „klubot”, amelyre várom mindenki munkáit, rajzait, festményeit, verseit, fotóit, bármit, ami az  alkotás témakörébe beleférhet.
https://www.facebook.com/Alkossunk

Mindenkinek jó egészséget, s boldogságot kívánok!!!

Magány Ünnepe  

A magánynak is megvan a varázsa,
bár nem lehetsz már itt velem,
a Tél beköszöntött szépen, csendesen,
megtaláltam újra ceruzámat, tollamat
kint hull a hó – szent parancsolat
dajkál bennem valami régi-új gyermeket,
bár nem lehetsz még itt velem,
a pelyhek hullanak csendesen,
éteri békét árasztva, magányomat fehérre festve,
a lélek mondandóját tisztára seperve…
bár nem lehetsz már itt velem,
sosem volt magányos Karácsony közeleg,
s nálam már minden este égnek a gyertyák,
nem Érted csak, nem magamért, Mindenkiért,
és hiszem a magány megtisztít,
csak az ablakon át csodálom a hatalmas pelyheket,
igazi Béke van itt most benn hiszed, vagy sem,
bár nem lehetsz még itt velem,
most értem a szerzetest, a remetét,
önmarcangolást feloldó Szent zenét…
nincs rohanó világ, nincsenek parancsok, félelmek,
valami tiszta Szent Ünnep közeleg…
bár nem lehetsz még itt velem.

Pajor Roland
2012. XII. 04.