Március 15. megemlékezés

Tisztelt Tóalmási Lakosok!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a koronavírus járvány miatt kialakult rendkívüli helyzetben, sajnos az idei évben nincs lehetőségünk Önökkel együtt, ünnepi műsorral egybekötött megemlékezést tartani március 15-én.

Tóalmás Község Önkormányzata a rendelkezések szigorú betartása mellett ezért kizárólag szűk körben történő koszorúzással emlékezett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.

Egyénileg, kokárdával és a lakóépületekre elhelyezett zászlókkal mindannyian kifejezhetjük hálánkat nemzeti ünnepünk alkalmával, a 173 évvel ezelőtt történő események hőseire emlékezve.

Tóalmás Község Önkormányzata

 

Számomra mit jelent március 15.?

Számomra 1848. március 15-e, a legmagasztosabb hit és bátorság példázata nemzetünk történetében. Azt a politikai rendszert, amely az uralkodó szent és sérthetetlen hatalmát, a születési előjogokat és kiváltságokat védte Magyarországon a Helytartótanács képviselte. A bécsi udvar és az általa irányított Budán székelő Helytartótanács lezárt mindent a változások előtt, hogy számukra minden változatlan tudjon maradni. 1848. március 15-én reggel e hatalommal szemben egy radikális politikai, irodalmi csoport tagjai, akiktől még a haladók egy része is elhatárolódott, a „márciusi ifjak” indultak harcba a szabadságért csupán a Tizenkét pont és a Nemzeti dal kéziratával.    A lelkesedésük, a bátorságuk magával ragadott szinte mindenkit és nem kellett azt a lezárt kaput betörniük, mert olyan csodát tettek, hogy azt a hatalom birtokosai nyitották meg: visszavonhatatlanul utat engedve a polgári egyenlőség és a függetlenség megvalósulásának.  Este pedig Pesten és Budán a legtöbb ház ablakában gyertyák égtek és lobognak most is a nemzet szívében minden március idusán hordozva az utat mutató legszentebb üzenet.

Lipták Tibor
közművelődési referens, művelődés    szervező

 

Ezen a napon az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15. jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Először 1927-ben nyilvánították hivatalosan Nemzeti ünneppé. Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Először a magyar szabadságharcosok viseltek nemzeti színű szalagot.

Elődeink nagyon is megbecsülték 1848. emlékezetét és most nekünk, egy békés rendszerváltoztatás békés gyermekeinek is meg kell becsülnünk.  Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot az emberhez méltó teljes életet. Ezt kell tovább adnunk gyermekeinknek, hogy ne feledkezzenek meg múltunkról, a magyarságunkról, őrizzék március 15. emlékét. Fogjunk össze egy szebb, békésebb, tisztább és szeretetteljesebb jövőért.

Kovács Magdolna
polgármester

 

Március 15. Gyermekkori emlékek: dolgos gyermekkezek, ahogyan festettük a piros-fehér-zöld színt a rajzlapra, készítettük a magyar zászlót, mely nekünk a legszebb volt. Énekeltük a huszárdalokat, a Kossuth-nótákat, melyeket meghallva még ma is táncra áll a lábunk, megdobban a szívünk és büszkeség árad szét bennünk.

Felnőve, a történteket már nem csak átérezni, de megérteni is szeretnénk. Tudjuk, hogy az ünnep egyszerre hordozza a múltat, a jelent és a jövőt. A jövőt, melyet a mellettünk álló gyermekek jelentenek. Az ifjúság, akik miatt fontos, hogy ne felejtsük el a múlt üzenetét, őrizzük meg elődeink bátor tetteit, adjuk át nekik az ismerős dallamokat, verseket, gondolatokat, és megfogva a kezüket mutassunk példát az emlékezésben.

„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt.   

Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek.”     -Jókai Mór –

Gulyásné Varga Szilvia
pedagógus  

 

Mit jelent március 15.-e az óvodában?

A jeles napok megünneplése kiemelt fontosságú az óvodánk életében.

Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. A hazafias versek, mondókák, dalok segítségével megismerkednek hazánk múltjával, a magyarság jelképei erősítik a hazához fűződő pozitív érzelmi viszonyukat.

Pálinkásné Mile Katalin
óvodapedagógus

 

„Szabadságharc kis epizódja játszódott le Tóalmáson”

A huszadik századi vérzivataros sorsfordulókig a magyar történelem egyetlen korszakáról sem született annyi visszaemlékezés, mint e másfél esztendőről.

Ilyen visszaemlékezés maradt fenn Tóalmás településről is, melyet Dr. Dusek László történész írása nyomán közöljük.

A két ellenséges haderő, Paszkievics tábornok cári hadseregének, és Haynau táborszernagy 70 ezer fős haderejének egyesülése kilátástalanná tette volna a további küzdelmet, s ennek részbeni megakadályozására hozta létre ceglédi haditanácsán 1849. július 8-án Kossuth a Perczel Mór kinevezett parancsnok irányítása alatt a Közép-tiszai hadsereget. A 26.500 fős haderő a már említett IX. hadtest és a Perczel által toborzott un. Tartalék hadtest összevonásával jött létre. Ez a hadsereg július 17-21. között a Tápió menti településeken tartózkodott, s erre az időre esett egyetlen harci cselekménye, a július 20-ai turai lovassági ütközet.

Perczel Mór számára életbevágó volt az orosz hadsereg mozgásáról való tájékozódás. Battha Sámuel és Rákóczi János kormánybiztosok a falusi bírók feladatául tették a közeli haderő informálását, melyet futárok útján juttattak el a főhadiszállásokra, illetve a megyei elöljárók kezébe.

Saláta Ferenc tóalmási jegyző Katona Lajosnak, Pest vármegye kecskeméti járása szolgabírájának július 18-án Abonyba címezte jelentését. Ezen a napon a hadsereg gyalogsága Tápiószelén, a lovasság, pedig már Nagykátán tartózkodott.

A turai ütközet végrehajtója a lovasság, a Közép-tiszai hadsereg legütőképesebb ereje volt. A három lovasdandárt hét huszárezred századaiból állították össze. Közös jellemzőjük – amit maga Perczel is leírt később jelentésében-, hogy többnyire a szabadságharc végén sorozott, tehát kevés harci tapasztalattal rendelkező ezredek voltak ezek.

Két lovasdandár Dessewffy Arisztid vezérőrnagy vezetésével reggel 3 órakor indult el Nagykátáról, s mintegy két mérföld megtétele után 5 óra tájékán érkezhetett a felderítő útvonalon fekvő Tóalmás községbe. A dandárral tartott Mészáros Lázár fővezér és Henryk Dembinski vezérkari főnök.

A lengyelek három fontos ágyúkból álló ütegét Voichihc hadnagy – aki elsők között esett el Turánál – vezette. Az üteg 33 fős személyzettel rendelkezett. A korán kelő tóalmásiak egy rendkívül tarka kis lovas hadsereget pillanthattak meg tehát 1849. július 20-án Szentmártonkáta felől a faluba érkezve.

Tóalmásra érve Pálinkás Samu őrnagy, a Károlyi-huszárok osztályának megbízott parancsnoka által vezetett járőr három orosz dzsidást ejtett foglyul. Erről az eseményről beszámolt Mészáros Lázár július 21-én kelt jelentésében, illetve Degré Alajos, a Károlyi-huszárok kapitánya emlékiratában.

1849. augusztus 8-án Dessewffy Arisztid, az Aradon mártírságot szenvedett tábornok által vezetett két dandár kötelékében a szabadságharc sok jeles szereplője tartózkodott e napon rövid ideig Tóalmáson.

A két lovasdandár Jászfényszarut elérve, Tura irányában két század orosz lovasságot vett észre.

A Tóalmáson a kora reggeli órákban átvonult két dandár a csatarend jobbszárnyát képezte. A csata utáni teendőkről Dembinszki emlékirataiban írt. „Gyorsan járműveket kerestettem a környéken, hogy a sebesülteket elszállítsam, a holtakat a csatatéren ástuk el. Már beesteledett, mire a szomorú teendőket elvégeztük, s a helység felé lovagoltunk, hogy ott megállapodjunk, s megháljunk.”

A Perczel által vezényelt magyar balszárny Zsámbok felé vonult vissza, s a három lovasdandár este 7 órakor találkozott Tóalmáson.

Hogyan került nyolc sebesült huszár Tóalmásra? A feljegyzések alapján ez minden valószínűséggel Dembinszki nevéhez fűződik. Miután Szele Andor huszárőrmestert és 17 névtelen társát elföldelték Tura határában a később Honvéderdőnek nevezett fás térségben, a sebesültek sorsát a visszavonulás útjába eső települések lakóinak gondjára bízhatták. A tóalmási plébánia halotti anyakönyvében – nevezetesen: A Váczi Püspöki Megyének Nagy-Kátai Esperesi Kerülete Katolikus Anyaszentegyházának 1849-ik évi halotti anyakönyvében a következő bejegyzést találtam:

„20-án júliusban temettetett el 8 magyar huszár, kik a nap muszkákkali csatában Tura alatt hazájukért dicső halállal múltak el.”

A Közép-tiszai hadsereg katonáinak hamvait térségünkben a következő települések temetői rejtik: Turán (18 fő), Zsámbokon (1 fő), Tóalmáson (8 fő), Nagykátán (1 fő), Tápiószelén (3 fő).

A plébános kezdeményezésére, a helybéliek adományából negyven évvel a turai ütközet után, 1889. július 20-án avatták fel a tóalmási temetőben a ma is látható obeliszket.

1849. július 20-án a magyar nemzet történelmének kiemelkedő fejezetét alkotó szabadságharc kis epizódja játszódott le Tóalmáson. A település ezt a nagy történések árnyékában talán jelentéktelennek tűnő találkozást saját helytörténete fontos eseményének tekinti. Fontosságát tovább növeli Mészáros Lázár, Henryk Dembinszki, Dessewffy Arisztid, Perczel Mór, Pálinkás „kun őrnagy”, a lengyel légió és a szabadságharc többi neves szereplőinek akkori jelenléte. A település azzal, hogy gondozza 8 honvédhuszár sírját, a nemzeti emlékezetből rá eső feladatot teljesíti. Bajtársak nyugodjatok békében, emléketek nem merült feledésbe.